Beszoktatás a családi napközibe kategória bejegyzései

Beszoktatás a Családi Napközibe

giraffe-plush-toy-77423__180Családi Napközibe megyünk…

Röviden:

Első alkalom: 10-11-ig mindketten 1 órát játszottunk a családi napköziben gyermekemmel.
Második alkalom: 2 hét múlva (mert 1 hétig egy másik gyermeket szoktattak be, nem tanácsolták, hogy egyszerre menjenek az új gyerekek) 10-11-ig már egyedül ott maradt 1 órát a gyermekem.
                        Harmadik alkalom: 3 nap múlva délelőttre vittem Gáborkát (fél 9-fél 1-ig) 

                        Negyedik alkalom: 5 nappal később…
Kicsi fiam 1 teljes egész napot tölt a családi napköziben!!! (fél 9-től 17-ig)

Összegzés: 5-6 hét alatt szépen beszokott a családi napközibe gyermekem. Pedig ebbe 2 hét téli szünet is volt, amikor nem jártak a gyerekek. Reggelente pár percet sírdogál még néha, de hamar megnyugszik és délután örömmel látjuk a párommal, hogy  jó helyen van gyermekünk és jól is érzi magát. 🙂 Párom direkt ezért jött velem, hogy megnyugodjon Ő is, hogy jó helyen van a GYERMEK! 🙂

10-dik alkalom (egész napos napközi) után jöttem el fülig érő szájjal, MOSOLYOGVA, mert akkor már 1 pindurit sem sírt Gáborka. Sőt! Várta, hogy mehessen játszani! Tündéri volt!!!!:)

Gáborka megtanult szépen ülve enni az asztalnál és a levest is megeszi már, amit itthon nem nagyon fogyasztott idáig. A játékban is fejlődött nagyon sokat, egyre többet játszik már önállóan is. 

A heti 1 alkalomból, heti 2 alkalom lett, még 1 évünk van az óvodáig. Jól döntöttünk és a kezdeti nehézségek gyorsan  elmúltak. 🙂

 

                        Hosszabban:

playschool-151938__180Előzmények:

Kisfiam 2 éves lesz 2 hét múlva. Születése óta velünk van folyamatosan, heti 1 nap kivételével, amikor anyukámék vigyáznak rá . Ilyenkor reggel viszem és este hozom a csemetémet. Szépen elvolt kezdettől fogva, bár általában úgy jöttem el, hogy ne lássa, amikor kimegyek az ajtón. Ez nem becsapás, mert előzőleg beszéltem róla, hogy ott marad. Egyszerűen így elkerültük a fölösleges sírást. Persze néha mégis előfordult, hogy nem sikerült elillannom, ilyenkor sírt egy picit, aztán pár perc múlva anyukám hívott telefonon, hogy megnyugodott Gáborka és már jókedvűen játszik. 🙂

Beszoktatás a Családi Napközibe:

Első alkalom: Együtt ismerkedünk az Új hellyel 1 órán át 🙂

Kisfiam 2 éves kora körül megszületett bennünk a döntés, hogy heti 1 alkalommal Gáborka menjen Családi Napközibe. Azt gondoltuk, hogy jót tesz neki a közösség, mert így tanul egy kis fegyelmet, rendet és közben játszhat más gyerekekkel.
Lazán kezeltem az ügyet, mert tudtam, hogy Gáborka feltalálja magát.

Miután kiválasztottuk a Családi Napközit a közelben, és telefonon is megbeszéltük a legfontosabbakat, utána ketten elmentünk kisfiammal és játszottunk 1 órát. Ezalatt mindketten megismertük az Új helyet, a gyerekeket és az Óvónéniket. Szimpatikusnak tűnt számomra a Napközi és Gáborkának is nagyon tetszett, hiszen alig tudtunk eljönni, úgy belefeledkezett a játékba. Ezalatt megfigyelhettem, hogy viselkedik Gáborka a többi gyermekkel és láthattam azt is, hogy az óvónénik hogyan viszonyulnak a gyerekekhez.

Sőt! 1 óra alatt máris tanultunk egy új dolgot: Gáborka felállt a kis székre a kis asztalnál, mint itthon és úgy játszott. Az egyik óvó néni először nem avatkozott bele, aztán egy kis idő múlva helyesen leültette a székre Gáborkát. Aztán megint és megint. 🙂 Nem szólt rá, hogy “nem szabad!”, hanem megmutatta neki a helyes viselkedést. Ezután itthon én is így csináltam és Gáborkának is eszébe jutott olykor-olykor.

Egy probléma volt csak: 1 vonat játékot el akart hozni Gáborka, de vissza kellett adnunk, ezért bömbölt és hisztizett kisfiam az autóig és még hazafelé egy picit. Bemutatkoztunk! 🙂

globe-304586__180

Második alkalom: 1 órát már ott marad Gáborka

Eljött ez a nap is. A családi napközi felé haladva, az autóban mondogattam Gáborkának többször is, hogy “megyünk játszani, milyen jó lesz!” Arról is tájékoztattam, hogy játszik egy picit a gyerekekkel és utána megyek érte. Ő jókedvűen hallgatta, miközben játszott a “BÁ”-val, a vonattal, amit önszántából hozott magával. Én vittem a vizes itatóját és a táskáját, amibe pelenka, cumi, kedvenc kispárna, ropogtató, zsepi és váltóruha volt.

Amikor odaértünk, már alig bírta megvárni, hogy levetkőzzünk, mert annyira izgatottan várta, hogy mehessen játszani! 🙂 Ennek örültem és néztem egy kicsit. Aztán hirtelen szólt az óvó néni, hogy mehetek és jöjjek 1 óra múlva, majd a kezembe adta a napközis nyomtatványokat is. Mire felocsúdtam, már hazafelé tartottam és örömmel nyugtáztam magamban: “Ez gyorsan és könnyen ment! De jó!!” 🙂

1 óra múlva láttam, hogy Gáborka önfeledten játszik. Megkérdeztem az Óvó néniket, hogy rendben volt -e minden? Azt mondták, hogy 2-szer sírt egy kicsit, de ez természetes ilyenkor. Meglepődtem és kérdeztem, hogy adtak -e cumit, kispárnát? (Én azt szoktam ilyenkor, de ők ezt nem is tudhatták! 🙂 )Azt mondták, hogy nem, mert szépen megnyugtatta magát és sokkal jobb, ha így szokja meg.

Kisfiamnak adtam egy puszit és készültünk haza. Persze Gáborka már megint szorongatott egy kis vonatot, mert haza akarta hozni. Megkérdeztem az Óvó nénit, hogy mi legyen? Azt válaszolta, hogy sokkal jobb, ha úgy szokja meg, hogy a játék marad, mert az oviban sem engedik majd, hogy hazavigyen játékokat és csak neki lesz rosszabb, ha most engedem. Maradjon nála a kis vonat, amíg öltözik, aztán szépen adjuk vissza. Én mondtam, hogy “JÓ-jó”. Szépen felöltöztünk, de Gábor nagyon-nagyon-nagyon ragaszkodott a vonathoz! Hiába kínálgattam cserébe az Ő játék vonatát. Na? Mit tegyek???? Eszembe jutott a múltkori bömbölés és hiszti és a látszólag könnyebb megoldás mellett döntöttem. Megkértem az Óvó Nénit: “Kivételesen hazavihetjük mégis a játékot? Legközelebb vissza hozzuk.” Megengedte.

Gábor még itthon is a vonatot szorongatta vagy 2 órán át, nagyon belezsongott! 🙂

dog-77424__180

Harmadik alkalom: Az első fél nap egyedül!!!!!!

Szerencsésen indultunk el otthonról, mert előfordult már mostanában, hogy Gáborka föl-alá rohangászott a házban, amikor indulnunk kellett volna. Most izgatottan állt az ajtónál és türelmesen várta az öltözködést:)

Ébredésnél is és az autóban is mondogattam, hogy “megyünk az oviba játszani, nagyon jó lesz! 🙂 ” Azt is mondtam ezúttal, hogy szépen reggeliznek majd, aztán játszanak sokat. Aztán ebédelnek majd és akkor megyek érte.

Amikor a családi napközibe értünk, akkor örömmel jött velem és épp érkezett egy hasonló korú kisfiú is az anyukájával. Szokás szerint Gábor már alig várta, hogy beléphessen a játszószobába. Amíg vetkőztettem, láttam, hogy a másik kisfiú sírdogált. Aztán az anyukájától megtudtam, hogy Ő reggel mindig sírdogál egy kicsit.
Az Óvó néninek átadtam a kitöltött napközis papírokat, a pénzt és megemlítettem Gáborka kispárnáját és cumiját, ami mindig megnyugtatja. A vizét is kikészítettem, mert Gáborka gyakran iszik napközben vizet. Kisfiam ezalatt az autójával berobogott a gyerekekhez és eltűnt a szemem elől. Úgy érzékeltem minden rendben, mehetek.
Épp az ajtónál voltam, amikor meghallottam, hogy sír a kisfiam. Vissza akartam rohanni, de az anyuka visszaintett, hogy csak rosszabb lesz, ha vissza megyek, ezt tapasztalatból mondja. Erőt vettem magamon, kifelé indultam. Az udvaron megálltam és bizonytalanul füleltem befelé, de szerencsére kizökkentett egy épp érkező apuka a kisfiával. Így elindultam hazafelé.

Otthon az “üres” házba belépve én is sírva fakadtam……na, ezen lepődtem meg a legjobban! Erre nem számítottam!!! “Anyuka is sírva fakadt!” Persze pár perc volt az egész, megnyugodtam szépen és arra gondoltam, hogy a Kisfiam is biztos így nyugodott meg szépen. 🙂 Nekiálltam a teendőimnek és pillanatok alatt elrepült ez a pár óra. Izgatottan indultam Gáborkáért.
Boldogan láttam, hogy a cumijával és a kispárnájával vidáman kergetőzött egy másik kisfiúval, pont azzal, akivel reggel egy időben érkeztünk. Hozott nekem játékokat megmutatni, amíg beszéltem az egyik Óvó nénivel. Állítólag nagyon szépen elvolt, a pelenkázással sem volt gond. Viszont nem igazán evett, sem reggelit, sem ebédet. Nem akart leülni a többiekkel együtt. Gondolom,megszokja egy idő után, csak “gyakorolni” kell. 🙂 Jó nagyot játszottak kint a levegőn is, azt nagyon élvezte.

Egyébként gyönyörű, napsütéses idő van kint egész nap. Megbeszéltük, hogy jövő héten mikor megyünk és indultunk kisfiammal kézen fogva az autóhoz. Láttam rajta, hogy nagyon elfáradt, kínáltam kiflivel, de nem kért. Megdicsértem, hogy nagyon ügyes volt ma, itthon szaladt 2 percet a kertben, megnézte apáékat, akik épp egy kis ház tetejét barkácsolták. Aztán bejöttünk, cicizett és alszik, mint a bunda. 🙂

Összességében jól alakult minden és nagyon örültem, hogy ezúttal semmilyen játékot nem hoztunk el! 🙂

toys-308176__180

4. alkalom: Kicsi fiam 1 teljes napig a napköziben marad….

Ezen a reggelen nagyon meglepődtem. Idáig minden simán ment, viszont ma reggel az én Kisfiam sírva fakadt a napköziben öltözés közben…kapaszkodott belém és sírt.. Ez váratlan fordulat volt számomra..Közben az Óvónéni átvette kezemből Gáborkát és próbálta nyugtatni, miközben már a játszószobában voltak. Kérdeztem, hogy nem jobb -e, ha bemegyek egy picit, de azt a választ kaptam, hogy úgy csak rosszabb lesz. Mielőtt kifordultam az ajtón, láttam, hogy ki volt készítve egy klassz vonat játék, sínpályával együtt és tudtam, hogy ez kisfiamat biztos felvidítja majd, mert imádja a vonatokat.

Mikor kiléptem az ajtón, akkor hallgatóztam egy kicsit és megnyugodtam, mert Gáborka sírását nem hallottam már 2-3 perc múlva! Biztos felfedezte a vonatot! 🙂

Szerencsére itthon volt párom is, amikor hazaértem. Sírtam egy kicsit megint, hiszen olyan hirtelen váltunk el gyermekemmel. Párom vigasztalt és mondogatta, hogy ez az élet rendje, és nyugodjak meg, mert Gáborka jó helyen van. Szépen megnyugodtam, később telefonáltam is és azt mondták az Óvónénik, hogy minden rendben van.  Folytattuk napunkat, hisz rengeteg feladatunk volt mára. Magamban pedig elhatároztam, hogy legközelebb és ameddig szükséges, inkább maradok egy picit reggel a kisfiammal és csak ezután jövök majd el. EZT KIÁLTJA A SZÍVEM és én HALLGATOK RÁ!!!

Vígan kergetőzött Gáborka mikor érte mentem.  Állítólag aludt is, csak az evés nem ment még. Délután megéhezett, mert a kölesgolyóból evett, amit vittem neki.
Picit játszott még, aztán elindultunk hazafelé, ahol apa is várt minket.

Már megtanulta Gábor, hogy a játékot otthagyjuk szépen. A saját kispárnáját adtam cserébe a kezébe 🙂

Sőt! Azóta rengeteg új dolgot tanult már Kisfiam és mindannyian tudjuk, hogy biztonságban, jó helyen van! 🙂 4-5 hét után alakult ki ez az állapot. Néha van még reggeli sírás, de 2-3 perc alatt elmúlik. Soha nem fordulok vissza ilyenkor. Azt is tudom, hogy rövid időn belül ez is elmúlik. Addig ámulattal csodáljuk gyermekünk fejlődését és tudományait, amit a családi napköziben tanul! 🙂

Várom a hozzászólásokat, tapasztalatokat. Szép Napot! Sziasztok 🙂

és kívánok sok sikert Nektek is a beszoktatáshoz!
Szeretettel: Tímea
www.etelem-eletem.hu