ANYÁK NAPJÁRA! 🙂

Forrás: http://lenvirag.blogger.hu/

A titok:

Mindenki: Engem nem a gólya hozott, de nem ám! Nagymamám szerint mindenkinek van egy csillaga, ami lehoz a földre vendégeskedni, és amikor kitelt az ideje, újra eljön és visszaviszi. Mások azt mondják: amikor a gólyák a ház fölött repülnek, lepottyantják a babát.

Egy nyári éjszakán kezdődött minden, amikor szüleim fejében megfogant a gondolat: szeretnének egy kisbabát. Icipici gondolat voltam, de voltam. A gondolatot tett követte, s kaptam tőlük egy nagyon kicsi, gyenge testet.

Olyan kicsi és gyenge voltam, hogy a legkisebb ingecske is kicsi lett volna rám. A világ legkisebb bölcsőjében is elvesztem volna, és mivel az ember gyerekének sehol nincs olyan jó helye, mint az édesanyja pocakjában, így hát átmenetileg én is pocaklakó lettem.

Az anyukámmal voltam éjjel-nappal, magával vitt mindenhová. Fejem fölött dobogott a szíve, erre a zenére ébredtem és aludtam el. Lassan megismertem szüleim hangját. Volt egy mély, de nagyon simogató hang: az apukám. A csacsogó és vidám pedig az anyukám.

Gyakran megsimogattak és ez nekem nagyon jól esett. Szépen növögettem, egyre szűkebbnek bizonyult a lakhelyem. Sokat mocorogtam, ilyenkor az anyukám megcsiklandozta a lábacskámat. Remekül elszórakoztunk.

Fémes koccanások, csörgések, sürgés-forgás. Az anyukám szíve egyre hevesebben vert a fejem felett. Mi történt? Tudni akarom!

Megérkeztem. Itt vagyok ebben az új világban. Remek dolog az élet. Vannak játékaim, ágyam, puha takaróm. Esténként az apukámmal nagyokat fürdünk. Mindenki nagyon szeret engem

Elkezdtem nőni, és ezt egészen addig abba sem hagyom, míg olyan nagy nem leszek, mint a papám.   Örülök, hogy ide születtem. Örülök, hogy Ők a szüleim, nagyon szeretjük egymást. Most már úgy hívnak minket, hogy CSALÁD.

Mindenki: Az idő gyorsan szalad. Már elmúltam … éves. Láttam esőt, havat, erdőt, folyót, tavat, de még nem tudom, miért kék az ég? Miért illatosak a nagymama virágai, miért szalad minden, ha a vonaton ülünk?

Mindent tudni akarok! Olvasni a papírról, a helyét a kockáimnak, biciklizni, és fölmászni a mászóka legfelső fokára. Imádok kirándulni, gyalogolni a mezőn, ahol a fű olyan magas, mint én és olyan színesek a virágok, mint a szivárvány. Repülnék a madarakkal is, s ha a felhők fölött találkoznék a gólyákkal, megsúgnám nekik a titkot: nem mondom el senkinek, de én már tudom, hogy nem Te hoztál, én SZÜLETTEM!

Ide bújj,
ide bújj hozzám!
Zöld barlangra találtam
bodzabokor alján.

Összehajolunk,
s hajlik a sás,
nevedet mondom,
szél dudorász.
megsimogatlak,
ringat a tó,
játszani hívlak,
szól a rigó.

Merluccius

Anyám kertje

Anyám kertje keszekusza,
Termi gaz és nadragulya,
Lukas fazék – virágcserép,
Tyúkóltetőn tucat veréb.

Macska ellik a fiókba,
Cseréptetőn csízfióka,
Mici cica patkányvadász,
Fa odvában mérges darázs.

Háza előtt fenyő suhog,
Padlásában bagoly huhog,
Gaz lepi a virágágyást,
Vakond bá` a legjobb bányász.

Őszibarack ága alatt
Kis gyöngyvirág szárba fakadt,
Szép harangja illatozott,
Édesanyám nem habozott;

Kézbe ollót, zsineget vesz,
Kis vázába vizet ereszt.
Megkötötte csokrocskáját,
Megcsókoltam arcocskáját.

Nem tett ő mást, csak mit szokott,
Nekem adta, amit tudott,
Kertecskéje egy szem díszét:
– Szeretettel teli szívét!