Mi írtuk és a pap olvasta fel a Lélekhajón:

VASADI ATTILA

Tűzoltó Főtörzsőrmester, Ezermester, Férj, Apa, Nagypapa, Testvér

(1952.08.05-2015. január 1.)

Búcsúzunk Vasadi Attilától

 

 Valahol az égen, van egy fényes csillag,

Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.
Hogy merre is van, azt senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,
Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,
S sírunkra egy-egy virágot letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.
/ Ismeretlen szerző/ 

Íme, ismét elröppent egy emberi élet, s kialudt egy tűz, amely közel 63 évig lobogott.

Vasadi Attila Budapesten született 1952. augusztus 5-én, az Oroszlán jegyében és a Sárkány évében. Testvérével és szüleivel Rákoscsabán és Rákos ligeten töltötte gyermekkorát, ahol rengeteget focizott a szabad levegőn. Nagy Fradi drukker volt és az is maradt élete végéig. Óriási távokat biciklizett és a zene szerelmese lett. Jóképű, erős, energikus fizikumú volt és ragyogott az egészségtől, életerőtől.

Édesanyját nagyon szerette, de sajnos nem sok időt tölthetett vele. Szerencsére Nénikéjével, Etuskával viszont nagyon közeli, szeretetteli kapcsolata volt. Édesapját korán elveszítette. Ervin testvéréhez is mélyen kötődött, akit Attila segített is mindig, ahogy Tőle telt.

Szerelmes lett Marikába, akit feleségül vett és megszületett egyetlen gyermekük: Tímea. Attila kiröppent a családi házból és mozgalmas évek következtek, hiszen ez idő alatt a kötelező Katonaságnak is eleget kellett tenni.

Aztán ismét költözés következett és megkezdődött a Tűzoltósági Szolgálat is. 1973-ban.

A Felnőttkori évek aktívan teltek, hiszen a Tűzoltó szolgálat mellett Attila másodállásban is dolgozott. Gyönyörűen, precízen tapétázott, festett és mindent szépített, alkotott a lakásokban, amit kellett. Értett a kerítésfestéshez, a falazáshoz, a betonozáshoz és a szebbnél szebb faanyagok megmunkálásához. Egyik ilyen nevezetes alkotása a fából készült Csodaszarvas csillár és a különleges, egyedi fából készült állólámpái, falilámpái is gyönyörűek voltak. Értett Ő mindenhez, IGAZI EZERMESTER volt!

Ez mellett a nyúltartás tudományát is elsajátította és gyakorolta is. Hobbija volt a kertészkedés és gyönyörű kertjében jóízű, friss és egészséges zöldségek-gyümölcsök teremtek folyamatosan. Nagyon sokat dolgozott a kertben, szinte minden szabadidejét ott töltötte.

Pár év alatt a Pest-szentlőrinci Otthonunkat is átalakította, újjá varázsolta saját kezűleg.

Szerencsére kikapcsolódásra, szórakozásra is jutott néha idő, így vannak csodálatos, szép emlékek, amelyek beragyogták az Ő és családja életét! J

Szabadidejében szívesen gombfocizott Ervin testvérével és imádott nagyokat úszni a Balatonba, tavakba. Élete utolsó éveiben a Tengerpartra is eljutott. A magyar kártyát is nagyon szerette, így nagyokat Snapszereztünk a családdal, barátokkal! J Még szeretett Etus Néni is részt vett ezekben a nagy kártyajátékokban.Attila nagyon szerette a hasát, ezért Etus néni sok finom étellel, süteménnyel kényeztette Őt.

Anyósát: Marikát úgy szerette, mintha saját Nagymamája lenne, Mamikámnak szólította.

Attila igazi Hagyományőrző ember volt, aki nem tanította ezt, hanem a saját életével „hirdette”. Hiszen a családból Barna Nagypapán kívül Ő volt az egyetlen, aki mindvégig a Szalmacsárdában maradt és nem is állt szándékában elköltözni onnan sohasem.

Ez jellemző Rá, hiszen mindenről saját, eredeti véleménye volt és mindig egyedi elképzelése szerint járta útját. Őszinteség és szókimondás jellemezte, ám soha nem volt benne ártó szándék vagy gondolat. Távol állt Tőle a képmutatás.

Játékos, kíváncsi, őszinte és kreatív ember volt, akiben mindig ott ragyogott az Örök Gyermeki Ártatlanság is.

1996-ban sajnos történt egy baleset, amely gyökeresen megváltoztatta életét. Attila épp az egyik szomszédunknak segített kivágni egy óriási fát, amely sajnos ráesett, így combnyaktöréssel kórházba került. Hosszú, nehéz gyógyulási idő következett, de sikerült, hisz hatalmas lelkesedéssel, lélekerővel mindent megtett a felépüléséért.

Ezután már soha nem volt olyan az élete, mint azelőtt. Valami a szíve mélyén is eltörhetett az idők folyamán. Leszázalékolták és 1998-ban 25 éves Szolgálati Nyugdíjba vonult a Tűzoltóságtól.

Utolsó évei csöndesen, visszavonultan teltek. Pihenhetett és azzal foglakozhatott, amiben örömét lelte, de már nem okozott igazi boldogságot számára az élet.

Azért a sors élete utolsó 2 évében egy Fiú Unokával: Gáborkával megajándékozza Őt. Kis unokáját a karjaiban tartotta és később labdáztak is együtt. Vejével: Tomival is szépen, szeretetben váltak el és mintha érezte volna, hogy mi vár rá, így a számára fontos emberektől mind elbúcsúzhatott telefonon vagy személyesen.

Búcsúzik most:

– Felesége: Marika,
– Gyermeke: Tímea és Anyósa: Mária
– Veje: Tamás és Unokája: Gábor,
– valamint Testvére: Ervin, és Ervin felesége: Otília, Gyermekei: Ervinke, Adrienn, Zsanett
– Unokatestvérei
– Keresztanyja: Ilonka és Sógornője: Éva és Gyermekei: Klaudia, Viktória
továbbá az egész rokonság!

– Barátja és kollégája: Sági Laci, és a Tűzoltó Kollégák, barátok, ismerősök

Szeretettel és Tisztelettel búcsúzunk Attilától, attól az embertől, aki mindig becsületes volt és életét is korrekten, kiegyenesítve hagyta maga mögött.

A víz szerelmesétől, hol vehetnénk méltóbb búcsút, mint a Dunán, itt és most a Lélekhajón.

Kedves Attila! Tudjuk, hogy örökké létező szabad Szellem vagy, hiszen mindannyian azok vagyunk. Azt is tudjuk, hogy Isten nem büntet, Ő maga a teljes megbocsátó Szeretet.

A Halál, amit most tapasztalsz, az nem a vég, hanem egy Kapu, amelyen keresztül visszajutsz Égi Hazádba, ahonnan születésedkor eljöttél.

A földi élet csak kirándulás, melyből tanulnunk kell, de odafenn mindannyian találkozunk.

Addig is köszönünk mindent, amit értünk tettél! Hiányozni fogsz nekünk, nagyon szeretünk és szívünk mélyén örökké élni fogsz. Most menj tovább Égi Utadon, menj a Fénybe békében, szeretetben, boldogan az Égi Atyához.

Drága Attila! SZERETÜNK! Búcsúzunk. Távozz békével a Fénybe.

Édesapám emlékére 1. rész
Édesapám emlékére 2. rész és Temetési szertartás a Lélekhajón
Búcsúztató beszéd, amit mi írtunk és a pap olvasott fel a Lélekhajón

Kapcsolódó (tudományos) videók a halálról és a reinkarnációról